45. Költözés és szórakozás

Költözés: Május 31.  A zászló kiemelése    Hát elérkezett az nap is, amikor ki kellett költözzünk lakásunkból. Természetesen lelkileg nehéz volt, mert akárhogy is a mi otthonunk volt tíz hónapon keresztül. A dolgaink szortírozása természetesen nem volt könnyű dolog, úgy éreztem magam, mintha a postán válogattuk volna a leveleket: ez ide, az oda, ez a kis csomagba, az a nagy csomagba, ez a dobozba, melyet postán küldünk, az, az pedig mehet a szemétbe. Három nap és három éjszaka dolgoztunk (mondanám a mesében), természetesen a lelki stressz több ideje tartott.    Reggel Gusztáv iskolába indult és tudta azt, hogy ide már nem jön vissza. Szimbolikusan  kiemelte helyéről házunk zászlaját (a képen látható), a "The Transylvanians" feliratú kis magyar zászlót, mert egy hónapos kitérővel ugyan, de valóban oda érünk vissza.   'Oszt jöttek a Bizottság tagjai és mindent kocsikba rakosgattunk, mert már megvolt mindennek a helye is. Így nekünk is. Mi Anna Foss nevezetű, Erdélyből elszármazott kedves asszony házához mentünk, akinek szép lakása otthonunk lesz 13 napon keresztül. Utolsó pillanatok a lakásban, mosollyal a szánkon... Június 1. Péntek.  Délelőtt  Gusztáv iskolában, Ildikó PTO konferencián (Pedagogy and Theatre of the Oppressed, erről itt olvashatsz:  http://www.ptoweb.org/conference.html).,  én pedig…én pedig élveztem valódi első szabad napomat. Kávézóba mentem, ahol végigolvastam a napi sajtót, sport oldalát talán háromszor is. Beszéltem családommal, magyar válogatott meccset néztem és már el is telt a fél nap. Gusztávot edzésre vittem, majd indultam San Franciscóba, ahol Paul barátommal ünnepeltük munkába állásának 25. évfordulóját. Este nála aludtam, mert kora reggel nagy napra kellett ébredjünk. Paul és a "vegetáriánus" menü Június 2., Szombat                                       http://www.youtube.com/watch?v=l0hNPezFj3A   Reggel 4-kor szólt az óra és mi kis falatozás, kávézás után indultunk a San Francisco-i kikötőbe, ahol a "Lovely Martha" nevezetű halászhajó várt ránk. "Befizetős" halászatra indultunk Captain Mike hajóján, 14 halásztársunk kíséretében. Csodálatos élmény volt behajókázni  a Bay-t, igazi pecázók képében festeni. Amint előző horgász bejegyzésemben már írtam, mi állatkímélő horgászok vagyunk, azaz csak a "feeling" (az érzés, az élmény) érdekel minket, s nem a halfogás. Ehhez az elvhez ma is tartottuk magunkat, nem akartuk meghazudtolni saját elveinket. Egyetlen egy horgász gondolta másképp, de a kifogott halát "kicsi" gyanánt vissza kellett dobja (lásd kép). Lovely Martha- hát ez csak egy hajó Ez még a reggeli lelkesedés pillanata Épp a kikötőbe tart a "Titanic" Ezekkel fogjuk megjelölni a zsákmányt Alcatraz szigete és háttérben a Golden Gate híd Nem felel meg a méret San Francisco a háttérben Golden Gate híd Alcatraz szigete San Francisco Paul A nagy "Ho-ho-hóó" Egy kis kollázs Cheri és Paul társaságában Alan Rodgers- a Green Bay Packers irányítója Chicoból származik A horgászat délben lejárt, majd jövőre hagytuk a halak kifogását, addig is nőjenek.  Berkeley központjában már várt is a kocsi és én halszagosan indultam Chicoba. Négy órás autóút és már ott is voltunk. Rene családja vitt el, én egy idős házaspár külön lakásában laktam, este csak magamban és magammal voltam egy pizzázóban, ahol örvendtem annak, hogy nem látok ismerős arcokat. Evés, ivás, kosármeccs nézése és mély álom. Gusztávnak ma volt az utolsó hivatalos focimeccse amerikai földön, majd ünneplés a szülők társaságában. Ildi és Anna néni kísérte el. Sajnos ebben a félévben hivatalos meccsen nem rúgott  gólt. Úgy érzem edzésben tartásnak jó volt ez a féléves tapasztalat. Este Berkeley mellett az osztálytársaival és a szülőkkel BBQ-ra mentek (flékenyezni), egyfajta évzárás. Érdekes, hogy ilyen helyre a tanító nénit nem hívják meg…  Emléklapok átadása Az edzőnő kiértékeli a csapatot Egyesek sátorokban aludtak Pillanatkép az esti ünneplésről Június 3., Vasárnap. Utolsó hivatalos "fellépésem" volt, mindez a chioco-i UU imaházban. Kis közösség, meghitt hangulat, tökletes hely a befejezésre. És valóban, amikor beszédem végén becsuktam prédikációmat tartlmazó mappámat, éreztem, hogy valaminek vége. Vége egy fejezete életemnek. Szép volt, helytálltam, ügyesen képviseltem, képviseltünk. Úgy érzem, hogy életemben, életünkben jöhet a következő kihívás.  Vége az iskolának, vége a prédikálási maratonnak. Most következhet egy kis laza periódus, amikor továbbra is élvezketjük az amerikai álmot. Június 4., Hétfő. Barátom meghívására (Luke Hass) Baseball meccsre mentünk el. San Francisco Giants csapata játszott a chicagoi Cubs-al. Életünk első baseball meccse volt, Gusztáv nagyon élvezte. Ő már ismerte a szabályokat, lelkesen magyarázgatta nekem is. A hangulat szép volt, kb. 4o ezer ember volt kint a meccsen hétfő délelőtt, engem ez a sport különsebben nem hatott meg. Élményként nekem egyszer jó volt, természetesen Gusztávnak nem...                                  http://www.youtube.com/watch?v=FQWNSeNuzQs Koppándiék baseball meccsen Háttérben a stadion, meccs utáni kép A stadion előtt Gusztáv, Luke és én Háttérben a Bay, az öböl A kis sutyinak gondtalan élete van Június első fele: A szocializmus "további" építése    Arról már írtam, hogy főleg a második félévben, időnként "jó pénzért" mosogattam az iskola konyháján. Nos, most június első napjaiban, egy véletlenül elejtett szavam után barátom kertésznek (búirányt téptem és földet hordtam)  és fal-építőnek fogadott fel másfél-napos munkásként. Keményen meg is dolgoztam a fizetésért, életem legnagyobb órabérét  kaptam. Na most nem fogom elárulni annak összegét, de idehaza fél fizetésemet biztos ütötte...(lehet számolni).  A "lélek, lélek, de miből élek?"- mondást most nagyon komolyan vettem, sajnos csak másfél napig. Szóval illegalitásban dolgoztam, "fekete munkás" voltam, de a szocializmust (na jó, a kapitalizmust) építettem a szó szoros értelmében (de romboltam, mivel adómentesen dolgoztam). A munkás emberek A felépített védőfal -koppandiz-